A keresztény szabadság fogalma több értelemben, több koncepció szerves részeként is megtalálható a Bibliában. A keresztény hívő számára a szabadság például jelentheti azt, hogy a Jézus Krisztusba vetett hite által megszabadult a bűn örök büntetésétől (János 8:31-36; Rómabeliekhez 6:23). Emellett a keresztény szabadság kifejezése utalhat arra is, hogy egy személy azáltal szabadult fel a bűn élete feletti hatalma alól, hogy Jézus Krisztusra minden nap mint jelleme mintaadójára és élete Urára tekint fel (Rómabeliekhez 6:5-6, 14). A keresztény szabadság továbbá azt is jelentheti, hogy a keresztény hívő a Mózes által közvetített zsidó törvények hatálya alól is felszabadult, hiszen a törvény csupán “felfedni” képes az ember életében lévő bűnt, az alól “feloldozást adni” viszont soha (Rómabeliekhez 3:20-22).

Az egyik legfontosabb feladat egy hívő életében az, hogy megértse a Szentírás üzenetét. Isten soha sem mondta nekünk azt, hogy egyszerűen csak olvassuk a Bibliát. Tanulmányoznunk kell, helyesen kell kezelnünk. Az igetanulmányozás nehéz munka. A felületes jellegű bibliaolvasás gyakran vezet téves következtetésekhez Isten akaratával kapcsolatban. Éppen ezért döntő fontosságú bizonyos alapelvek megértése ahhoz, hogy megállapíthassuk a Szentírás adott szakszának valódi jelentését.

Az a vád, miszerint a Biblia nem több egy mesénél vagy szép történetnél, nem új keletű. A Biblia kétség kívül a leghatásosabb könyv, amelyet valaha ismertek, számtalan életet változtatva meg. Akkor miért tekintik világszerte olyan sokan jogosnak a kérdést, hogy a Biblia mese-e?

A válaszunk erre a kérdésre nemcsak azt fogja meghatározni, hogyan látjuk a Bibliát, és a fontosságát az életünkre nézve, hanem végeredményben örökkévaló hatással is lesz ránk. Ha a Biblia valóban Isten Igéje, akkor kedvelnünk, tanulmányoznunk kell, engedelmeskednünk kell neki, és teljesen bíznunk kell benne. Ha a Biblia Isten Igéje, akkor elutasítani ugyanaz, mint magát Istent utasítani el.

Aki még nem jártas a Bibliában, annak érdemes szem előtt tartania, hogy a Biblia nem egy olyan hagyományos könyv, amit simán az elejétől a végéig olvas az ember. Ez inkább a különböző szerzők által több nyelven, több mint 1500 év alatt írt könyvek könyvtára vagy könyvgyűjteménye. Luther Márton azt mondta, hogy a Biblia „Krisztus bölcsője”, mert a teljes bibliai történelem és a próféciák végső soron Jézusra mutatnak. Ezért, aki először olvassa, annak az evangéliumoknál kellene kezdenie. Márk evangéliuma gyors és pörgős, alkalmas kezdőpont lehet. Utána a János evangéliumára érdemes áttérni, ami azokra a dolgokra összpontosít, amelyeket Jézus önmagáról mondott. Márk bemutatja, hogy mit tett Jézus, míg János bemutatja, hogy mit mondott és ki is volt ő valójában. János evangéliumában található néhány a legegyszerűbb és legegyértelműbb, valamint a legmélyebb mondanivalójú szövegrészek közül. Az evangéliumok (Máté, Márk, Lukács, János) olvasásával ismerhetjük meg Krisztus életét és szolgálatát.