Napjainkban is megvannak a szabályai miként is kellene öltöznie egy kereszténynek, kiváltképp ha vallási összejövetelre megy. Ma is ajánlott a visszafogottság, a vállak, karok takarása, a megfelelő, térden aluli szoknyahossz, a szerény nyakkivágás. Még mai s elvárják, hogy a nők nőknek, a férfiak férfinak nézzenek ki. A rövidnadrág kisfiúk esetében sem számít elegánsnak, és illő egy férfinak zakót, nyakkendőt viselnie a meleg ellenére is. Bár egy nőt sem tiltanak ki nadrág viselése miatt a templomból, de ezt csak nagyon nagy hideg, illetve betegség esetén tartják igazán elfogadhatónak. Régen nagyanyáink kendő nélkül utcára sem léptek volna, nemhogy Isten házába, ma a szétengedett vagy festett haj sem kelt megbotránkozást. A Szentírás kötelezi ugyan a nőket a kendő viselésére, de az egyházak ebben már nem szigorúak, minden keresztényt könyörületességre buzdítanak és arra, hogy öltsék fel a Krisztust. 

 

Az idők változnak, de senki tekintélyét nem emeli az alkalomhoz nem illő ruha viselése, és a szellemi képességek, jellembeli tulajdonságok értékelésének háttérbe szorulását eredményezi a túl kihívó öltözet. Magukra adó hölgyek, vezető beosztásban levők, üzletasszonyok, tanárok ma is meggondolják és visszafogottan élnek a divat adta lehetőségekkel, ugyanakkor csinosak, jó benyomást keltőek tudnak maradni. Ezt a helyes megközelítési módot volna jó továbbadni a következő nemzedékeknek is.